CAPA, Robert, eredetileg FRIEDMANN Endre Ernő (Budapest, 1913 – Thai Binh, Vietnam, 1954) fényképész, a XX. század egyik legjelentősebb fotoriportere.Haditudósítóként részt vett a spanyol polgárháborúban (1936), a japán-kínai háborúban (1938). A második világháború során a Life magazin tudósítójaként bejárta az afrikai és az olaszországi hadszíntereket. A normandiai partraszállásról készült képei igen híresek.
1947-ben Henri Cartier-Bresson és David ("Chim") Seymour társaságában megalapítja a Magnum Photos nevű céget, a szabadúszó fotósok első ügynökségét.
1948-ban Palesztinából tudósít. 1954-ben mint a Life tudósítója, az indokínai harctéren aknára lépve vesztette életét.
Az egyik leghíresebb képe……
A milicista halála. Cerro Muriano, Spanyolország, 1936.
Ez az egyébként jólismert fotó egy a köztársaságiak oldalán harcoló férfi halálát örökíti meg a lövés pillanatában, közvetlen közelről.
Menekült lány. Madrid, Spanyolország, 1936.
Capa gyakorlatilag végigfotózta a spanyol polgárháborút a köztársaságiak oldalán. Fotóin az első tudósítók között örökítette meg közvetlen közelről, teljesen nyers valóságában a háború borzalmait, de nem csak a frontvonalakat, hanem a civil lakosság háborús hétköznapjait is.
Invázió..............
1944. június 6-án hajnalban ő volt az egyetlen fotós, aki a partraszállók első hullámával Normandia földjére lépett.
Omaha Beach. Normandia, Franciaország, 1944. június 6.
Gyorsan eljön a jelenés ideje is, hiszen hajnali négy után Capa már az első alakulatok egyikével sebesen halad egy rohamcsónak fedélzetén Normandia partjai felé, az Omaha Beach-re.
Franciaországban
Lipcse, 1945. április 18.: az utolsó csatában lelőtt amerikai katona, aki Capa kamerája előtt kapott halálos lövést
Françoise Gilot, Pablo Picasso és Robert Capa. Golfe-Juan, Riviéra, Franciaország, 1948.
Azonban volt legalább egy ember a huszadik század derekán, aki boldogan lemondott volna munkájáról. Ez az ember pedig a háborús fényképész, Robert Capa volt, aki így fogalmazott egy barátjának írt levelében: „A háború fényképésze legjobban munkanélküli szeretne lenni.”
1954-ben éppen Japánban készítette elő a Magnum egyik fotókiállítását, amikor a Life újra felkérte egy munkára: utazzon el Indokínába, ahol a harcoló francia alakulatok oldalán tudósítást kéne készítenie a harci cselekményekről. Történetesen egy májusi napon csatlakozott egy francia ezred felderítő alakulatához, akik a laoszi határ közelében végeztek felderítést. Robert Capa az alakulat vezetőjének figyelmeztetése ellenére kissé eltávolodott a kijelölt ösvénytől hogy fotókat készítsen a környékről. Ekkor egy taposóaknára lépett és azonnal meghalt. Negyvenegy éves volt ekkor. Halála elött pár perccel készült utolsó fotója itt látható.
Intenzív, szenvedélyes, mindent bírni akaró, (hazárd)játékos életet élt; olyan életet, amelyben kódoltan a gyermektelenség, a társasági magányosság, az otthontalanság és a sorsszerű halál is benne volt. Valószínűleg csak így lehetett egyszerre megélni és megmutatni mindazt, ami körülvette.
Robert Capa /h/arcai - Kiállítás a Békés Megyei Munkácsy Mihály Múzeum .:. A tárlat október 3-ig várja a látogatókat a múzeum Múzsák Termében.
j14736f u2208w q7078u
(jwxelllehghz, 2019.06.02 07:41)