Bortnyik Sándor: Lámpagyújtó, 1921


Bortnyik tarolt:. A Kieselbach Galéria “sztárja” - Bortnyik Sándor  Lámpagyújtója  - 170 millióért kelt el.




Virág Judit Galéria:Ennek a Bortnyik-képnek a felbukkanása azért jelentős esemény, mert tanúsítja az életműben a nemzetközi tendenciák és hazai viszonyok ütközését és egymásra gyakorolt hatását. A kép 75 millió forintért kelt el.










A festő.........Bortnyik SándorFestő,g rafikus, Munkácsy-díjas (1955), érdemes művész (1956), kiváló művész (1970), Kossuth-díjas 1973). A marosvásárhelyi református kollégiumban tanult, 1910-ben költözött Budapestre. Egy illatszergyáros alkalmazta mint csomagolástervezőt. 1913-ban beiratkozott a Rippl-Rónai-Kernstok-Vaszary által vezetett szabadiskolába. Itt barátkozott össze Máttis Teutsch Jánossal, aki 1916-ban bemutatta Kassák Lajosnak, és itt találkozott 1918-ban Derkovits Gyulával. Erre az időszakra esnek első művészi kísérletei, megtervezte első plakátjait. 1916-ban szerepelt képe a Nemzeti Szalonban.




Zöld szamár......



Bortnyik Sándort, az aktivista festőt a 20-as évek elejétől foglalkoztatták a térszervezés problémái. Képei terének mélységét egy a kompozíció síkjában álló, illetve arra merőleges fekvő téglalappal jelülte ki. Ilyen elv alapján épül fel a Zöld szamár (1924) című festménye is, csak hogy ott a geometrikus térszervező elemeken túl a képtérben más motívumok, figurák, épületek stb. is megjelennek. Természetesen ezzel a térkijelölő módszerrel készült a Festő is. Ezen a két egymásra merőleges téglalap a szoba mélységét jelzi. Az enteriőrben még a stafeláj előtt kábuforma festő áll, a hátteret pedig szintén geometrikus testeket idéző ablakok és oszlopszerűen rendeződő függöny zárja le.




Vörös gyár.........





Kassák Lajos portréja...........






Az 1918-ban festett Vörös mozdony című képén kubista módon mértani formákba redukálva, függőleges és diagonális élekkel metszett elemekkel a síkba kiterítve alkotja meg a kompozíciót.






Asztali csendélet kannával és csészével, 1941





Falu..............
A magyar avantgárd egyik vezető mesterétől, a külföldön szinte egyedüliként respektált magyar festőtől alig került elő olyan mű, mely 1920 előtt készült volna. Szinte hihetetlen, de igaz:
A falu című kép mellett csupán egyetlen olyan Bortnyik festményt ismerünk,
mely 1918-ban készült.

Az 1918–1919 közt készült művei főleg geometrikus formákra épülnek. Az 1930-as években könnyedebb, dekoratív stílusú, a polgári életet megörökítő zsánerképeket fest. Később is naturalista témájú, a városi és falusi emberek életét bemutató képeket fest. 1945 után is ezt az utat folytatta. Élete végégig elkötelezett híve a kommunista művészetpolitikának.